A La Mome Power

Egy csoport...egy fórum...egy könyv...és három zseniális csaj, akiknek mindez köszönhető. Mikor egy barátnőm terhes lesz, mindig azt mondom: A legszebb ajándék, amit "adhatok" , egy meghívás ebbe a közösségbe. Igen, igen, tudom...csöpögős, de valóban így van. Ennek a fórumnak köszönhetem, hogy mikor először tört Rám a frász, hogy nem tudom szoptatni a kislányomat, vagy amikor az első hisztirohamot éltem át az Aldi közepén, akkor nem akasztottam fel magamat szégyenemben az első fára. Ahogyan azt is, mikor el kellett döntenem, hogy a 897  ezer pelenka közül melyik lesz a legmegfelelőbb a lányom popsija számára (egyébként teljesen mindegy, mert mindegyikből ki tud folyni a pisi és a kaki, ha arról van szó...), itt megkaptam a választ. 

dorr.png

A könyv megjelenése mindezen felül azért is különös fordulópont az életemben, mert ez az első könyv, melynek készítésében közreműködhettem, mint sminkes. Ezt ezúton is köszönöm csajok:)

33776674_2227843757233291_5502313780073201664_o.jpg

A LaMome mamik ma már egy külön kaszt, egy külön klán:) Együtt, egymásért, éjjel - nappal. Szó szerint. A könyv pedig tökéletes reprezentációja ennek a közösségnek, hiszen a szerzők tollából fakadó cikkek mellett, a La Mome mamik vallomásai is helyet kaptak a "mamibibliában", tematikus elrendezésben. Jöjjön most néhány idézet a kedvenc részeimből, a teljesség igénye nélkül:

Szerző: Szilágyi Virág:

"Az a bizonyos két csík...

...Féltettem a szövetségünket, azt az egységet, amit évek alatt építettünk, csiszolgattunk, és ami ennyire különleges és jól működő volt. Egy gyerek? Ezt valóban mi akarjuk? Nem csak társadalmi elvárás? Mi van akkor, ha én egyáltalán nem akarok? Miért ciki elmondani az érzéseimet, hogy nekem így tökéletes minden? Miért kellene tovább lépni? 

...Ezzel a magzattal minden a legnagyobb rendben van...És nézze csak, a másikkal is!!! 

Azt hittem poénkodik. Jót nevettem a viccen, majd mondtam, hogy ne poénkodjon, mert a férjem lefordul a székről. Mondta, hogy nem vicc, ott van, nézzem csak meg, ketten vannak... Amint kiléptünk a rendelő ajtaján, elkezdtem zokogni. Ömlöttek a könnyeim. Órákig nem tudtam abbahagyni a sírást. Egy gyerekre sem voltam felkészülve. Féltem. Aggódtam. Sajnáltam magam...Aztán, ahogy telt az idő, megszoktam a tényt és a gondolatot, hogy ikreim lesznek. Az egyik kollégám szavai nyugtattak meg, aki azt mondta: "Nagy kiváltság ikreket kapni. Nem jut ilyen csoda mindenkinek, nagyon különleges helyzetben vagy." Ezek a szavak igazán mélyre hatoltak, eltalálták a szívemet. És milyen igaza van..."

terhes.png

Szerző: Mádai Vivien, Szilágyi Virág:

"Együtt könnyebb...

...Ti, anyukák biztosan értitek, mi ez. A gyerekek a legnagyobb boldogság az életben, imádom az anyaság minden percét )na jó, van amikor inkább aludnék még egy kicsit), de akkor is a feje tetejére fordult a világ. Az én világom. Hiányoznak a barátaim, egy kis felnőtt társaság, egy pici szelet a régi életemből. Gondolom, az is természetes, hogy már NEM csörren naponta (sőt hetente se, sőt...) a telefonom a legjobb barátnőim nem kérdezik, hogy vagyok, elmennék e velük ide vagy oda, nem hívnak vásárolni és moziba sem. Mert én már anya vagyok. Mert nekem napokkal előre kell szervezni, ha valamilyen programon ott akarok lenni. Ha néha mégis egy asztalnál ülök én és a régi életem, csak kapkodom a fejem, nem értem a történéseket, a sztorikat, és ők sem értik, hogy mi lett velem. És így talán már nem is vagyok annyira érdekes...

Egy édesanya, bár sosincs egyedül, mégis sokszor magányos...Gondoltam én...És amikor már tényleg úgy éreztem, hogy ellenem van a világ, na akkor jöttetek Ti!"

triumph.png

Szerző: Mádai Vivien:

"Tápszeres a gyerekem, ide lőjetek!

...Két dolgot szögeztem le a várandóságom idején. Az egyik, hogy én biztos természetes úton szülök, a másik pedig, hogy ha törik, ha szakad, az én gyerekem nem kap tápszert! Na, ebből a kettőből, tippeljetek, hány teljesült...

szoptatós.png

...Amikor Zénó megszületett, pár órával később már oda is hozták, mondván: tessék, anyuka, itt a kisfia, lehet szoptatni. Én persze totál kimerült állapotomban azt sem tudtam, mit is kell igazán csinálni. De hát, ha szoptatni kell, szoptatok, gondoltam én. Nem aggódtam. Volt is előtejem és olvastam is valahol, hogy a kisbabák raktároznak maguknak kellő tápanyagot a kinti első napokra. Így haza is indultunk a kórházi horror után, és vártam a csodát, amit kismamakörökben csak úgy hívnak: tejbelövellés. Persze, ekkor már sebes cicikkel, hisz Zénónak nem mondhattam, hogy bocsi, kisfiam, anyukád császáros volt, kell még pár nap, mielőtt tálalom a vacsit..."

 

A könyv egyszerre humoros, megindító és gyönyörű. Pont, mint akik készítették. Szívből ajánlom mindenkinek, aki épp a szíve alatt hord egy (vagy több) babát, vagy aki mély ponton van a hisztik miatt, de azoknak is, akik még csak tervezik a babavárást. Köszönjük Nektek La Mome Mamik! 

Copyright : Mádai Vivien, Szilágyi Virág, Bodnár Vivien

Fotók: Borzi Vivien

 

Támogatók: DM Magyarország, Czeizel Intézet, Triumph

 
csajok.png
Szabo DorisComment